Imádom a testek bármiféle játékát, ezért a kortárs balett is lenyűgöz. Lélegzetelállító, megbotránkoztató, magával ragadó, ügyes, profi, nem mindennapi, erotikus, test+lélek egyben. Egyszóval imádnivaló!!!

Már láttam/láttuk:

Testek filozófiája

Még nem láttam, de nagyon nagyon szeretném:

Zöld szalon:
"A Zöld Szalon egy fülledt, ringó csípőkkel teli vidékre vezet el bennünket, ahol a tükörből féltve őrzött vágyaink sunyítanak vissza ránk. A rövid történetekből felfűződő előadásban a gyanakvó, tébláboló találkozások sorát a századelő levegőjét idéző slágerek szegélyezik.
A porondon félelemmel habart vágyak, elfojtott érzelmek, buján kísértő álomképek sorjáznak. A bársonyos kóbortestek egymás titkos szövetét simítják, kémlelik, válaszul kíváncsi, éhes tekintetek erednek nyomukba. Az elidegenedett szertartás alatt zaklatottan lüktető ölekbe fúrják lényüket. Szövetség, bódult némaság, az egymást kémlelő, kukkoló bábokat kényszerű láncreakció köti izzadt gúzsba."

Csipkerózsika:
"A Csipkerózsikát  mindenki ismeri, akár a Grimm testvérek meséje, Csajkovszkij balettzenéje vagy Walt Disney rajzfilm adaptációja nyomán. A mandulaszemű kedves kislány figurája mögé nézve azonban egy kevésbé bűbájos történet rajzolódik ki: az első vér, a hibernált leány, az alvó udvar, az orsó szúrásának fenyegetése, az örökkévalóságnak tűnő álom riasztó képei, a 100 évig tartó kóma utáni ébredés döbbenete és a várakozás egy csókra, mely megmentheti a világot az érzelmek teljes ellaposodásától. A romantika korában elaludni és a XXI. században ébredni. Ijesztő lehetőség. Egy klasszikus mese, ahogyan még nem láttuk. Álmok, vágyak, szexualitás: avagy nézzünk a dolgok mögé, hátha ott alszik egy szépség."

Szentivánéji álom:
"Ezen az éjszakán mindenki arról álmodik, ki is ő valójában. Elfojtott vágyak, érzelmek, indulatok törnek felszínre, összekuszálódnak a viszonyok, egymásba gabalyodnak a szellemek és az emberek, elbizonytalanodnak az emberi én körvonalai. Kollektív álom, kollektív énkeresés, Shakespeare nyomán."

Novemberben lesz és valamelyikre el kell mennünk mindenképpen:

Carmina Burana:
"Egy civilizáció romjain tengôdô, életben maradásáért küzdô, emberszerű barbár közösség rituálékkal teli életébe pillantunk be, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni, amit a Sors rájuk ró. A Sors, ami néha jót, örömöt, szerelmet, máskor bánatot, halált hoz számukra.
Egy lány, kinek eleve rövid élet adatott, egy pillanatra boldognak érezheti magát, a szerelem minden rosszat elfeledtetô érzése elhiteti vele, hogy az élet más, szebb is lehet. De Fortuna csalfa és kegyetlen, nem törôdik a pillanat szépségével. A csalódások, örömök, félelmek megélésével mindannyian egyre többet tudnak meg önmagukról, sorsukról, lehetôségeikrôl, emberi mivoltukról."

Inferno:
"Sokszor hallhattuk, hogy a pokol meg a mennyország az valahol a túlvilágon van, egy ismeretlen helyen. Mennyország valahol a fellegekben, a pokol pedig valahol egy titkos föld alatti barlangban. Lehet. De mindkettő itt van bennünk is, és átéljük mindennapjainkban. Mindkettőnek megvan a maga feltételrendszere és bizony nagy közünk van hozzá. Mondhatnám azt is, hogy minden ember önmaga alakítja ki  a saját mennyországát és a saját poklát, és akár visszafelé is igaz lehet. A bennünk lévő pokol és a bennünk lévő mennyország harca alakít minket.
A pokol éppen olyan közel van az emberhez, mint az Isten országa. A pokol hétköznapi tudatállapotaink sajátja. A pokol a mindennapok káprázatában, az emberi gondolkodásban keresendő. A pokol nem száműzhető a tudatból. Ha mégis megpróbálják, akkor annak beláthatatlan következményei vannak. Erről szól az európai keresztény civilizáció, mely nem volt hajlandó tudomást venni a tudat sötét oldaláról. A tudattalanba fojtott pokol kivetítődve jelenik meg mindennapjainkban.  "                      (Juronics Tamás)