Blogot azért írok, hogy néha kívülről is ránézzek az életemre, hogy mi is történik. Más ez mint a napló, kevésbé szabad a kezem. De azért mégis jó. A hétköznapok egyformák, bizonytalanok, stresszesek, és megint csak úgy érzem, hogy hétvégén történik az emberrel az élet.…

Mi azt várjuk kegyetlenül, hogy ha filmezünk, boltba megyünk vagy csak barátokkal beszélgetünk, akkor ne ez jusson eszünkbe:színészi munka, eladói munka, titkárnői munka...ÁÁÁÁ, már beteges szint. Komoly erőfeszítések jönnek a depresszió, önbizalomhiány, csökevényes…

Ma felütöttem a barátosnémtől kapott Füves könyvet (Márai). Itt nyílt ki. Telitalálat.(Pedig annyira nem kedvelem a míves gondolatok közzétételét mindenféle publikus helyekre, mintha ettől lenne az illető okosabb, meg mélyebb érzésű, persze tisztelet a kivételnek, de annyi…

Némi helyzetjelentés. Van munkám kb. egy hete, igaz, nem kiabálom el magam, mert bármikor mondhatják azt, hogy ennyi, köszönjük. De akkor nem igazán fogom bánni, mert alapvetően ez nem szakmámba vágó tevékenység. De most tökéletesen megfelel, mert részmunkaidő és egy irodában…

Hmmm... nekem van egy romantikus elképzelésem róla, aminek valószínűleg a fele sem igaz. Mégis szeretem ezt a képet látni. De ez a kép nem csak a puszta semmiből táplálkozik, hanem a legbelső, megváltoztathatatlan, legigazibb énjéből.A középpont. Kb néhány éves korod óta van…