Hmmm... nekem van egy romantikus elképzelésem róla, aminek valószínűleg a fele sem igaz. Mégis szeretem ezt a képet látni. De ez a kép nem csak a puszta semmiből táplálkozik, hanem a legbelső, megváltoztathatatlan, legigazibb énjéből.

A középpont.

Kb néhány éves korod óta van rendes tudatod és már akkor megvan valami megnevezhetetlen, ami nem sokat változik. Kb öleléskor vagy szex közben érzed csak igazán meg a másikban azt hiszem. Meg apró gesztusokból, hanglejtésekből és igen még az illatából is. A "feeling-je". És ha ez bejön, akkor lehetnek holtpontok, akkor sem tudod abbahagyni.

És akkor jönnek ezek...

Mindez persze nem kéne, hogy számítson. De basszus közvetve fáj ez. Mintha el akarnák tüntetni bennem a "felese igaz" gyermeki elképzeléseket, s főleg idióta címkékkel ellátni arra érdemteleneket.

Mi a francért kéne nekem bizonygatni bárkinek is a baromságok ellenkezőjét?

Nincs kedvem hozzá..

Gyenge lábakon áll a jövő. Akarunk építeni magunknak egy várat, elképzelésekből meg ködből. (Mint a Rózsa és Ibolyában) Több elem nem áll rendelkezésre.

Ügyintézni voltunk a Másvárosban. Olyan volt ez a szállodaszoba - a maga egész napos mávzéerté-s hangosbemondós közelségével - mint egy várószoba. Ott feküdtünk valahol a két világ közt (már nem "tegnap", még nem "ma"). Ő lázasan én meg várakozva. Komolyan, hajszálra, mint egy váróterem. Tér/időbeli elválasztóvonalon feküdtünk át egy egész napot. És közben "xy vonat 10 perc múlva indul, a vágány mellett kérjük vigyázzanak", "xy vonat elment", "tájékoztatjuk az utazóközönséget, hogy xy vonat késik" stb. Egy egész napig ezt hallgatni nem gyengén olyan érzés, mint váróteremben feküdni. Az élet várótermében - némi költői túlzással. Várni kábán meg lázasan hogy elérkezzék a jövő. És érezni a semmit a határon. Nem jó és nem rossz. Ez most a csöndes semmi. Nem repesve várakozás, nem félve várakozás. Ez csak a csöndes várakozás. A percek lassú számlálása, had szaporodjanak szépen. Szemeink lecsukva. Csak néha nyitom ki s akkor a gyógyuló szeméből kilesve hagyom, hogy körülöleljen minket a szeretés. És ez nagyon jó.