Csak akarok röviden erről is írni, mert végre jól sikerült. Kellemesen, hangulatosan, 5-ösben. Jó volt készülni rá, jó volt kiöltözni, jó volt Li-éket vendégül látni. Senki nem rúgott be, egész éjjel kajáltunk kétpofára, az összes szilveszteri babonás szabályt betartottuk. Egyedül a játékot hiányoltam belőle valamilyen formában, mert az ember nem lehet soha öreg hozzá szerintem és ilyenkor olyan jól tud esni valami ilyen.

De a legszebb pillanat az éjfélkor köszöntött be az újévvel együtt, és nem azért mert ez így romantikus, hanem csak úgy rámtört. :)

Kimentünk a térre koncertet hallgatni. Amikor beköszöntött az éjfél megszólalt a himnusz. M elkezdte hangosan énekelni, ami eleinte zavart, mert senki sem énekelte hangosan. :) És én meg bosszankodtam kicsit. Aztán ez a bosszankodás átcsapott valami oltári nagy érzésbe. Hogy mit is jelent Ő nekem. Nem tudom, hogy tűzijáték előtt vagy után volt, de megöleltük egymást, hogy boldog új évet kívánjunk és én meg elsírtam magam. Mert ez a 3. közös szilveszterünk és itt van mellettem és mennyi emléket cipelünk magunkkal egymásról és... nem akarok többet írni róla, mert a szavak nem olyanok. Szép volt.

Újév napján bepótoltuk a játékot, és Gershwin-t hallgattuk. Tudott valamit az ürge. Ilyen bohókás Poirot, Hófehérke, Tom és Jerry, Sissi hangulata van. Amolyan mesés, cigifüstös őrület. :) (Épp ezért magunkra emlékeztet.) 

7:29-tól tök jó (én mindig onnantól hallgatom)