Sikerült a táb. megbeszről Pest felé a vonaton kinyitni a laptopom és tanulgatni, meg egyben írkálni is impresszionista gondolatokat. Íme:

Ó csak érjen be a vonat időben Vácra, hogy elérjem az átszállást!
Távolodom az erdőszagtól. Megnéztük a helyet. A falutól elindulsz és idővel egyre kanyargósabb az út, egyre elvadultabb és egyre szebb a táj. Kb ott, ahol a madár se jár, van egy tisztás, hegyekkel körbevéve, kissé lankás talajjal. Tényleg távol mindentől. Még el sem tudod képzelni, hogy itt hogy lesz valami élhető körülmény.

Vissza a fővárosba. Még itt érzem az erdőt körülöttem, az ablakon árad be az illata. Ez a fa, fű, virág illat. Érdekes dolog a természet: szép és idegesítő egyszerre: milliom bogár repül rád, a csalán csíp, az eső rádesik, az ágak karcolnak... mégis szívod magadba a levegőt, mégis hív magához, mégis jól érzed magad benne.

Imádnivaló, boldog napokat élek meg (hát bocs a lányregényes szavakért, de tényleg jó most). Jól esik a készülődés erre a táborra, barátkozni az emberekkel meg egyáltalán mindenre felkészülni, minden olyanra, ami eddig még nem volt. Ettől érezni az élést. Valami mást csinálni, nem a napi rutint. Ott lenni az esőben, a karcoló ágak közt, új embereket megismerni, új helyzetekben részt venni.
Nem csoda, csak utiköltség és akarat kérdése. (Az útiköltség persze már pénz kérdése, a pénz meg munka kérdése, a munka meg... de hagyjuk most ezt)

Mert mit kéne csinálnom?
Mit akarsz csinálni, amitől boldog leszeL? Mitől leszel boldog?
Ettől boldog leszek. Lehet, hogy kemény lesz, de a várakozás boldogsága miatt is már
megérte. Nem beszélve arról, hogy milyen jó itt utazni. Menni egyik érdekesből a másikba. Nővérem lánybúcsújára
És még mindig erdőszag. Ismerős, otthonos."

Minden esemény jó, ami kimozdít a megszokott pozíciókból és szerepkörökből. (Sajnos legtöbbször tényleg pénz kérdése, és abból meg lassan kifogyok végképp, és jön az önerő... Remélem) Ezért volt jó a Szigeten lenni, ezért volt jó az erdélyi apró falu tánctáborába menni, ezért lesz jó ez a tábor is.

És ezért volt jó a lánybúcsú.

Mert hát ilyen is van, hogy az ember nővére férjhez megy. A buli klassz volt, leszámítva az első negyed órát, amikor izzadtan és megviselten de napfénnyel meg erdőszaggal feltankolva végre beestem a keresett lakásba. De aztán szép lassan beleolvadtam a környezetbe. És jó volt. Volt minden, amit az ember lányai ilyen helyzetektől elvárnak. Riksás városmenet elősütött menyasszonnyal (erről sajnos lemaradtam), sütik, piák, feladatok, szexi fehérnemű, két piros alsógatyáig vetkőző, egy mozdulattal letéphető melegítőnacis hím egyed ( :) természetesen 2 jelenlévő barátosné párjai vállalták be a nem kis lelki megrázkódtatással járó akciót), aztán meg buli, abban tánc és izompalik, akik tetkót nyaltak fel, meg biztosították a jófej férfitársaságot. Szerencsére nem nyomultak senkire idegesítően, annak fogták fel a dolgokat, aminek kellett. Egyéb matricatetkó-ragasztást bevállaló férfiak: legénybúcsúsok és nem legénybúcsúsok, gyíkok és bevállalósak.
A másnap nem is annyira másnap. H-val jégrém alapú fagyit ettünk, az élet apró örömei.