Hát valami jelentésfélét kellene tennem magamról, de most is leginkább csak zenéket tolnék magam helyett, mert már megint találtam jó kis elvontakat. :)

Több, mint egy hónapja gyűröm a "gyárat", apróbb munkáim vannak egyelőre, a nagy projekt még várat magára. Két kritikus ember van: a főnök meg még egy. A "még egy" feladatokat ad (rendszerek tesztelése), soha nem értettem hozzá, most igyekszem érteni és teljesíteni. Amit adnak megcsinálom. A munkatársak egyre jobb fejek (eddig is azok voltak, csak kezdem megismerni, kedvelni őket), segítenek, ahol tudnak, ebédelni hívnak, egyszer kaptam saját készítésű desszertet az egyiktől, fűszernövény palántákat vásárlok a másiktól, főzőstúdióba hívnak (PR-os lakásán megrendezendő), este kricsmibe, cigiszünetek két meló közt. Tök jó, hogy ennyire jó közegben tudok dogozni.

Na és persze meló, meló. A munkámhoz szükséges rendszerek összekalapálása napokig is eltart, de már sok mindenben regisztrálva vagyok, egyre több fronton nyomulok.  Azt kell mondjam, eddig szeretem. Persze majd ha eldurvul és egyszerre 5 projekt lesz, meg száz másik apró, akkor biztos másként látom majd,
DE: itt jegyeznék meg egy nagyon fontos dolgot: EME bejegyzésben írtam le egyik nagy álmom, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. És lám lám. Mivel foglalkozom? CSS. Gyerekek, ez annyira jó. Jó, persze nem csak ezzel dolgozom, mert bőven van más is mellette, de mégis csak szeretem amit csinálok.
El tudom még mondani, hogy szeretem a munkámat. És ez nem semmi. És most miért ne örüljek ennek, tart, ameddig tart?

Most már csak két dolog kell:
1) Lehetőleg még fél év múlva, 1 év múlva, 2 év múlva is így gondoljam, vagy minimum ne gyűlöljem meg
2) Sikerüljön megőriznem az állásom 2 évig.

Ammen.

Ez a video azért került ide, mert tetszik a hangulata, mert a táncban ugyanaz a megfeszített munka van, ami tiszteletet érdemel. S kicsit jelképezi a saját igyekezetet, megfelelni vágyást és a pörgést. :) És hát a pörgetést.

És akkor volt egy kis Quimby koncert és hát néha nem lehetett nem énekelni, meg majdnem bőgni kicsit, mert ezt nem lehet kibírni...

"Nem sürgetem nem várom
Nem bántom és nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam
Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom
Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom
Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom
Megadom megadom
Neki megadom magam"
 

Ezen felül a hétvégét ÉNY Mo lankái közt töltöttem, kettecskén, házat őriztünk két kutya társaságában, csak mi nem az ólban aludtunk. Amúgy a kutyák sem. :) Ez a két kutya, két külön személyiség komolyan mondom. Egy nagy lakli, bölcs, haláli nyugodt komondor, meg egy kicsi, forgolódó hebrencs puli. De hősiesen kibírták, hogy a kertben meggrillezett húsokra ne raboljanak rá. Mi ráraboltunk. Lovasszínházban is jártunk, ami félig cirkusz a lovakkal, félig egy gyérebb rockopera, de egy élménynek jó volt és legalább élőben hallottuk Feke Pál-t és megállapítottuk, hogy tényleg óriási hangja van. Meg voltunk kirándulni egy közeli kis városba és jövőt terveztünk közben.

Meg megnézegettem M gyerekkori képeit és így belegondoltam, milyen totál furcsa látni, hogy ott a torta és ez áll rajta "M 2 éves". Nem semmi... Megszületett egy ember, felnőtt, megélt ennyi évet és itt van mellettem, és mintha mindig itt lett volna, pedig nem. És ott volt ő kicsiben és akkor is ő volt.
A kedvenc képem az, amin 45 fokos dőlészöggel épp zuhan bele a dunyhába játék gyanánt és ott az a kis pajkos feje, hogy "hú mi lesz most, de óriási lesz".

Kis kitérő a lélek irányába, meg a múltba, hogy bele ne fulladjunk a napi 8 órába.