A tábor immáron "viharstabilan" felépült. Megfáradt sörhast növesztett jómunkásembörök balfélen elhúznak, "felelős felnőttgárda" szép lassan beszivárog.

Mélyen tisztelt vezetőség - azaz M - költői szavakkal eképp jellemzi az építési procedúrákat. (Természetesen teljesen ártatlan fejjel):

"Iszonyatos nagy szopás volt... de végül sikerült: felállt!" - a viharra gondolt meg a táborra. Mi nem. :D Majd már ő sem. :D Hát ezt sikerült szépen megfogalmazni...

M útra kel a porontyokért a főváros felé. Sötétedés előtt aztán bezúdul a táborba a csipogó élénk gyerekhalmazzal együtt. Darabra megvannak. Berendezkednek, majd bomlanak a réten a "felnőtekkel". Azaz: minden gyerek 3 helyen lelhető fel ilyenkor: vagy a porban fetreng, vagy éppen oda esik lefelé, vagy egy "felnőtt"-ön van rajta valamilyen formában. Ezt imádják. A "felnőttek" is. De ők gyökannyi ideig, mint a gyerekek.

2. T Á B O R

Elkezdődnek a napok és betöltődnek a szerepek:
a táborvezető tábort vezet, a beszerző beszerez, a többiek nonstop gyerekügyeletbe illetve délelőttönként útra kelve gyerekagytágításba fognak.

Mi meg elkezdünk arról gondoskodni, hogy életben maradjunk valamennyien, de legalábbis, hogy ne legyünk soha éhesek.
NagyL marad az első nap segíteni nekem, aminek örülök. Közben Z is befut, így light-osban kezdődik a konyhai szolgálatom két embörös méretű legény mellett. Később L visszatér a civilizációba, de Z mellett még mindig könnyített dolgom van. Bár eleinte extra szűkszavúságától kissé tartok, több nap után már marhára összecsiszolódom, haverkodom vele. Meg hát nem nekem kell 20 literes kannákat meg kondérokat emelgetnem. Igazából jól kiegészítjük egymást: a konyhasátor ismerője én vagyok, keze alá teszem a dolgokat, ő addig sorrendlogisztikáz, majd együtt véghezvisszük a mutatványt.

És azt kell mondjam remekül: az emésztőbe alig kerül valami, és senki sem marad éhes. Pár nap után érkeznek a dícsérő visszajelzések a korábbi táborízekhez képesti szokatlan finomság miatt is.

Nagyon szerettem ezt az érzést: megcsináljuk, megeszik és "ma sem halnak éhen". Még akkor is ha költői túlzás. De mégis csak a mi munkánk miatt van erejük játszani meg túrázni meg minden. Meg szerettem nekik merni az ételt, ennyi csapat gyerek fölött egy ilyen kis ősasszony lenni. (Ezt kisajátítom, Z mégsem lehet ősasszony :) )

Meg egyáltalán, hogy ez az egész itt működik körülöttem. A vezetőfülkében M ül, mi meg a fogaskerekek vagyunk, akik a kormányzása hatására működtetik a gépezetet. És szemmel láthatóan ott szórakozik a gyerek önfeledten, játékra megy meg túrázni, kis cseberrel kajáért áll sorba, tehát működik az egész tényleg.

És egyszerre nehéz meg nagyon könnyű.
nehéz:
néhány nap után fogalmaztam meg a fizikai terheket - mert lelki az nem volt. Még.
- korán kelés, kevés alvás miatti kipurcanás
- derék és ízületek gallyra küldése
- irdatlan sok füst belélegzése a kaják kavarása közben
könnyű:
Na ehhez kellene ott lenned és érezned milyen. Marhára melós mégis rettentő szabad. Ez nem iskolapad, nem parlament, nem egyetem. Semmi asztal mögött ülés.
Ez ilyen "nektek csinálunk programot úgy, hogy közben mi is élvezzük. Bár időnként marhára elegünk van már, de akkor is nyomjuk. Mert összességében mi is nagyon szeretjük az egészet". És ez, hogy nem érdekből történik bármi ezen a helyen (pl. hogy pénzért), csak egymás boldogítására, az egészre egy annyira jó hangulatot ragaszt, amit a civilizáció világában már alig tapasztalhatsz. És a "felnőttek" is igazából visszagyerekesedni kész fiatalok.

A lét örömét éljük.