Két dolog miatt írok. Azaz három.
1. kb még 2 és fél hétig vagyok magamra hagyva és ajjvé.... M táboroztat több helyszínen, változó gyermekanyaggal. Majd a kerek erdőnkben találkozunk legközelebb, addig se. Ezért is írogatok ide mindenfélét.
2. Instant mininyár fogalmát vezettem be és ennek élését fejlesztettem ki. Vagyis. Munkába menet reggel és este hazajövet fejben megélem a nyaralást. Elég nehéz, de azért összejön. Reggel "pokróccal a hónom alatt strandra megyek", figyelem a fákat, madarakat. Hazafelé "az apartmanba tartok". Nem, nem hülyültem meg teljesen, csak meg kell élni azt az érzést, hogy azért mégiscsak nyár van, na.
3. Olvastam fészbukkon - vannak nagy bölcsességeket raklapszámra kitevő ismerőseim -, hogy a nő akkor él boldog párkapcsolatban, ha nevet mindig meg mindenkivel kedves bír lenni és sugárzik folyton, stb..
hmmm... (hát persze, a nő mindig nevessen...)
Nekem erre meg kapásból egy dolog jutott eszembe és most lehet, hogy egy olyan mondatot mondok ki, ami így egymagában nem tekinthető igaznak: egy nő akkor boldog a párkapcsolatban, ha "van tüszőrepedése". (persze aki tablettázik az nyilván más lapra tartozik).
Szóval ez így elég sarkított dolog, mondhatnánk, hogy ez testi automatizmus és akkor is van, ha nincs senkid. De akkor is a sok ilyen példa közül (mert nem csak ez az egy női testi történés van ugye) épp ez ugrott be. Mert vannak a testnek ilyen jelzései, amelyeknek őszinte jelentése van. És lehet, hogy ez átlagosnak tűnik, amit már fel sem fogsz, de szerintem ezeknek a dolgoknak örülni kell alkalomról alkalomra. Ha figyelsz ezekre a jelzésekre napnál is világosabban meg fogod érteni a saját érzéseidet, a pároddal való kapcsolatod minőségét is beleértve.
Itt ezen a ponton be is fejeztem a virtuális szócséplést, mert vagy átlagos dolgokat kezdenék írogatni erről vagy túl személyeseket, amit már a blog nem bír el.
Inkább következzék egy klip kb gimis évekből. A napokban eszembe jutott és megnéztem és még mindig tetszik. Pedig ez már egy másik mese amiben vagyok. Mese habbal, néha hab nélkül, néha sörhabbal. :) De mégis igaz történet.
Mert így működik: a fejünkben dől el az élet.
