Szülők pár nappal korábban befutottak már, hogy ha van még valami, akkor segítsenek. Utolsó napi dolgokról nyomtattam is egy leírást, hogy mikor mi kellene, hogy legyen. Egyet odaadtam a vőfélynek (I, a haverunk, nem fizetett akármi)
Az időjárás jelentést nézegettem már napokkal előtte, hogy ki tudjunk a kertbe ülni és döbbenetes, de előtte is írt pár mm csapadékot meg utána is, de aznapra nem :) És tényleg egy csepp sem esett.
És ott voltunk, hogy utolsó este. És mi még mindig dolgoztunk, hogy minden meglegyen. Na aludni azt kb 3 órát sikerült (a nyugtalanság miatt),mondom úristen, másnap így hogy fogom bírni + bemutatom személyemben a zombi menyasszonyt.
És eljött a reggel. Utolsó simítások, a lakást sikerült tűrhető állapotba hozni. M az apjával elhúzott az első körös virágokért (autódísz és a hajamba) 10-kor várt a fodrász, s a fodrász előtt találkozva M leadta a hajbavaló virágokat (igaziak, ebből nem engedtem), összemosoly az utolsónapos vőlegénnyel, puszi és izgatott várakozásos bíztatás és aztán ment mindenki a maga dolgára. A fodrásznál - mivel M rokona bejelentette, hogy 7 ember nem jön - ezért amíg készült a hajam az ülésrendet írtam át. ÁÁÁ! Göndörítés, fonás kész, virágok benne, fátyol beletűzve. Apa anyut és Marikát eldobta az étterembe dekorálni és jött értem kocsival, hogy ne a villamoson menjen már a félkész menyasszony.
Apával a lakásban ketten még az utolsó ültetőkártyákat ragasztgattuk, majd elpakoltuk egy dobozba és apu elszállította az étterembe.
Magamra maradtam. Ha nem lett volna glédában a hajam és fátyol a fejemen, mintha egy sima szombat délelőtt lenne, de basszus mégsem... :) A kozmetikus helyett saját magam sminkeltem ki magam. (előtte már gyakoroltam, hogy jó legyen.) Amúgy se sminkelem magam halálra, nem akartam, hogy a vőlegény ne ismerjem rám a méter vastag vakolat alatt és ultra szokatlan fejem legyen. Úgyhogy csak nagyon alapvető sminket csináltam.
Fürdés, ilyesmi, minimális szusszanás.
Dél körül aztán hirtelen megérkezett mindenki és irtó nagy nyüzsi lett. Ibiék 4-en (2 gyerekkel), szüleim + Marika bezsúfolódtak ebbe a mikroszkópikus lakásba. Lett akkora kavargás, hogy ihajj, de azért kb mindenki képben volt, hogy mit kell tennie azért, hogy az események előre haladjanak. Ettünk pár falatot és készültünk tovább.
Fél 2 fele befutott még G - a fotós, aki anno a zenekart is szuperül fotózta és amolyan félhavernak számít - , hogy néhány készülődős fotót készítsen, úgyhogy felkapaszkodott a tv tetejére - mint a TV tornában a gyerekek a csillárra - átemelte a lábát néhány szatyron, kikerült egy-két táskát, kisöpört a szeméből néhány növényt és fotózott. Én meg próbáltam hozzászoktatni magam, hogy ez lesz ma, hogy arcunkba lesz egész nap a kamera. Közben sminkeltem tovább. A többiek öltöztek, gyerekeket gyömöszöltek ruhákba és még ki tudja miket csináltak.
