Gondoltuk egy életünk egy halálunk, belevágunk. Találtunk is egyetlen szabad időpontot az aug. vége szept. eleje intervallumban a polgármesteri ceremóniára. Aug. 31. Lefoglaltuk. Eldőlt. Hazatelefonok, hogy ásó, kapa nagyharang, mi ekkor. És itt. Nem máshol. Itt élünk, itt esküszünk. Megvan, megvan, megvan. "Össze fogunk házasodni! Mi! Össze!" mondogattuk egymásnak folyton örömködve.

Ami ezután jött  azt úgy hívnám: szentimentális agybaj. Egyszerre volt minden. Készülő, ropogósan új munkahelyemre beesett egy nagy projekt, amin elkezdtünk dolgozni. Közben mivel bevállaltuk, hogy megyünk konyházni kistáborra, így arra is el kellett kezdeni készülni. Plusz az esküvőszervezés.

Egyszóval szentimentális agybaj. Szentimentális, mert volt hogy a villamoson rámjött a bőghetnék, mikor újra meg újra eszembe jutott, hogy mi is van, hogy menyasszony vagyok és az esküvőn, hogy is kéne lennie...
És agybaj, mert temérdek szerveznivaló jött a nyakunkba még úgy mindenre rá.

A részleteket most nem is írnám le, de miután a pappal is megbeszéltük az időpontot, jött az éttermek, menüajánlatok, zenekari árajánlatok sora. Az ilyen bálterem jellegű székszoknyás csicsa témáktól helyből rosszul lettünk, láttunk olyan esküvői videókat, hogy jujj... kikent kifent unott fejű menyasszony szintipopra vonaglik... Áááá... és az egyik helyszínnek ez volt a kedvcsináló videója. Na nem. Valahogy ízléses, de szép legyen, méltó hozzánk. Nem elrugaszkodott, de ne is túl puritán.

Jött a tanyaötlet. Mert kaptunk egy ilyen lehetőséget. Ez aztán eredeti lenne. Tanyasi gyerektábor, füves placc, partysátor sörpadokkal, háttérben egy legelő tehénnel, kerti reteráttal, esetleges vízrendszerrel, penészes matracú tábori ágyakkal. Elképzeltem a rokonok reakcióját minderre. :D Eredetinek eredeti, az alapkoncepció nem rossz, de talán mégsem...

Később eldőlt az étterem, bár kissé rizikófaktorosra sikeredett a beltéri lehetőségeket illetően. A zenekar is eldőlt nagy sokára. 

Közben 2 hétre elnyelt minket az erdő, ahol is 10 napig főztünk 60 főre. Megintcsak amennyire melós volt, annyira fantasztikusan jó. PB jött beszerzőként és segített a konyhán, hát valami félelmetes hármast alkottunk. Majdnem olyan jól összecsiszolódtunk, mint egy család. És ez nem vicc. Félszavakból értettük egymást a végére és könnyesre röhögtük magunkat, ha volt rá időnk. Mondta is PB, hogy annyira bekerült az intim szféránkba, hogy jóformán már ő is a mi kapcsolatunk része. :)

Miután hazakeveredtünk akkor meg engem nyelt el a kódok hegye. Munkahelyen volt, hogy este 8-9-ig bent maradtam, annyi meló szakadt ránk. Hogy lehet így bármi mást szervezni? ÁÁÁ Közben 2 hetente jártam fel Ibihez, hogy melót, gyerekeket és tárgyakat félresöpörve teljes gőzzel varrhassa a ruhámat.

Az esküvőszervezésben a férfiak nem annyira izgatják magukat, amint 3 alappillér megvan, úgy vélik a többi magától kialakul. Mit nekik ilyen részlet, hogy ki dekorál, meg a ruha és a virágok színe illik-e és még sok százmillió hasonló - szerintem sarkalatos pontokat érintő - kérdés. Na én ezekben kavarogtam, M meg időnként vette kezébe az irányítást, mondjuk akkor tényleg jelentősebbeket lendített az eseményeken. De azért most eltúlzom, mert ő is sokat szervezett. 

Egy idő után a munkahelyen lecsengett a projekt, pedig már azt hittem sosem keveredünk ki belőle és akkor végre már teljes erőbedobással lehetett szervezni. Listákat írtam vendégekről, tennivalókról, szobabeosztásokról, aztán javított listákat, majd azok javításait. Aztán vásároltam egy halom mindent. Ahhoz, hogy 1 ember 1 napon szép legyen, annyi tárgyat meg kell venni, hogy ihajj. Hát még ha 2 emberről van szó.

Ez az egész esküvősdi egyszerre csodálatos, meg egyszerre rémes, ettől a sok szervezéstől meg anyagi ráfordítástól. És akkor még a szülők igényeit is összeegyeztetni a mieinkkel. Mondjuk ők viszonylat diszkréten kezelték a témát, véleményeket mondtak, de azért ránk hagyták. Mindegyikük megcsinálta a maguk tervbe vett dolgait (szüleim a dekorációt, M szülei a saját palackozású köszönőbort, rajta a címkén a közös képünkkel) és persze segített, ahol tudott. 

Amúgy meg az egész agybaj közepette nem győztük emlékeztetni magunkat, hogy miért is van ez és mit is jelent. Hogy nem csak egy nagyszabású bulit szervezünk, hanem hát mit is szervezünk...

Ami azt illeti nagyon sok minden maradt utolsó napra és az utolsó pillanatokra. A menyecskeszoknyám 1 nappal előtte lett kész, a vőlegény inge is 1 nappal előtte lett meg. (mert hogy ekrü színű és bocskaihoz illő is legyen egyszerre... na ezt nagyítóval kellett vadászni). S akkor még zenék és vetítés