Merthogy erre külön alkalmat szenteltünk, nem mostuk egybe a dolgokat, hiszen lánykéréskor még gyűrűnk sem volt. Meg legalább a család is ismerkedik egymással. Eddig egyszer már találkoztak, itt az idő másodszorra is, főleg most, hogy MIVAN. :)

Gyűrűválasztás: hát kérem, ez az első komoly "anyagi fejtörés" (nevezzük így az esküvői előkészületek szerintem lényeges agyeldobásait). Abban egyetértettünk, hogy nem kell cirkalom, sima karika legyen, ahogy anyáinknak, apáinknak is. A gyűrűsembert M anyja szerválta, aki legyártja. Azért elmentünk körbe nézelődni, hogy mi tetszik és amikor megláttuk a vörösarany karikagyűrűt, akkor egybehangzóan kijelentettük, hogy ilyen legyen, ammen.

Oszt a gyűrűsember le is gyártotta. Mi meg elmentünk érte. Pestre. Motorral. Mert nem vagyunk normálisak szokás szerint, de nem tagadom, elég vagány volt az érzés a motoron, hogy megyünk az esküvői gyűrűinkért 2 keréken.

Az alkalmat a Dunafürdőre terveztük a kis nyaralónkba Pünkösdkor. Drukkolás, hogy ne legyen árvíz, mert a zöldbe vágytuk helyezni az eseményt. És nem lett. Anyuék nagyon készültek, mindenféle díszítéssel, ahogy azt szokták, meg körülbelül minden fűszál glédába állításával. :)

És máris egybefolynak a dolgok, pedig nem is régen volt (Ezért is kell leírnom, hogy megmaradjon a többi), mert nem vagyok biztos benne, hogy volt halászlé, de mintha lett volna. Torta biztosan volt. És megint egybekötöttük ünneppel (M névnapja). Aztán adtunk egy kis műsort mi ketten. Ő gitározott és néha én énekeltem, néha ő, néha együtt (a Csalamádéból). Próbáltunk némi lánykérős tematikával felépíteni a dolgokat. Volt is ott könnyeknek hullása. 

Ezek után mindenki beszélt egy kicsit (ki kihez megy és ez miért lesz jó és ki kinek mit köszönhet, és különben is ha kirepülnek a fiatalok, az milyen jó, és hogy ez a kapcsolat látszik, hogy jó és szépek vagyunk együtt és mindenki drukkol nekünk és hajrá). Aranyosak voltak külön-külön. Meg együtt is.Amúgy is megint csak leírhatatlan az egész. De nagyon meghitt volt, talán ez a jó szó. Meghitt és a miénk.

Történt mindez a fátyollal körbevett (szúnyogok elleni védelem) teraszon. Aztán levonultunk a kertbe. Itt a feldíszített kapuszerűség (növények, frissen szedett virágokkal telerakott) alá álltunk és akkor a kis fehér dobozkából előkerültek a gyűrűk és landoltak a bal kezeinken. (és néhány szúnyog meg a lábszárunkon) Eljegyzési ajándékként nyakláncot és fülbevalót kaptam, M pedig egy lézert (mint munkaeszköz) ékszertartóban. :)

A délután további részében előkerült még egy gitár és apu meg M gitároztak, mi többiek énekeltünk a csalamádéból. 

Hát... Ezt a vidáman hamis, szétcsúszó, de együtténeklési szándékkal maradéktalanul átitatott dajdajozást megint csak nehéz lenne szavakkal leírni. Úgy mindenki beleadott apait anyait a dolgokba és hót komolyan vette, de közben meg jót mulattak magukon és egymáson. Én meg főleg. Mert mindenki nagyon akarta, hogy jó legyen (A dal is meg úgy utána lehetőleg minden), önfeledt fejekkel, ahogy egy kisgyerek a játékba merül bele. Mivel az egész esemény - így ez is - videóra lett rögzítve, így berakhatnám ide a videót, de inkább nem teszem. 

Inkább ezt (ezt is csapattuk együtt)

Este még kártyáztunk az erkélyen kb egy szűnyogfelhőben, de mindenki erőn felül becsülettel kibírta. Kint is aludtunk.