Ma van a szülinapod és egy kis meglepetéssel készülök.
Napokban rendezgettem a gépemen a zenéket és akkor akadtam rá a régi zenékre, amiket annak idején az alapján rendszereztem, hogy melyik hónapban mit hallgattam. És gondoltam kicsit összegyüjtöm a zenei emlékeimet rólad, persze csak a legemlékezetesebbeket, a zenei mérföldköveket, a lényegi bolygókat az univerzumunkban.
Íme a zenei térképünk a kezdetekről: (nem biztos, hogy időrendben lesz)
Guns 'n' Roses: Patience
Annak idején emlékszem fecnikre voltam tépve, Te meg úgy jöttél őszintén és tisztán, nem volt csalás és játszmázás. Csak Te magad. Nagyon rendes voltál, vígasztaltál, meghallgattál. És ez akkor nekem mindennél jobban esett. Végre egy ember az embertelenségben. Aztán jártam hozzád tanulni meg létezni. Kiderült, hogy mindketten nagyon szeretjük ezt a számot és ültünk egymás mellett, mindenki a magáét olvasgatta és amíg szoktuk egymás csendjét ez szólt:
"Said woman take it slow, and it'll work itself out fine
All we need is just a little patience"
Doors: The end
Jókat beszélgettünk a kocsmában és vadul zenegépeztünk. Erre a számra különösen beugrik az a hangulat, amit akkor éreztem. Valami finom készülődés. Pedig semmi szándékom nem volt, csak történtek a dolgok. Jó volt körülötted a feeling. Csak azt tudtam, hogy jól érzem magam Veled... és még valami...
"Can you picture what will be
So limitless and free"
30Y: Sötét van
Elmentünk 3-asban (T-vel) 30Y koncertre és akkor te ott összeverődtél valami csajjal és előrementetek pörögni és nekem az nagyon nem volt mindegy. Annyira, hogy elpityeregtem magam erre a számra, hogy hát "na jó, akkor erről ennyit, vége van valaminek, ami el sem kezdődött, de mi is lett volna, hát semmi sem, nem is akartam, nem is lényeg, de miért is bőgök itt, tök mindegy, de akkor miért ilyen rossz ez??" :)
"sötét van akkor amikor vége van
rohadt sötét mer’ a szem csukva van
belül meg mindegy milyen fények égnek
súgd meg a terved én meg az enyémet"
The Cramberries: Linger
Erre a pillanatra tisztán emlékszem, amikor egy edénnyel a kezemben (rejtély, hogy került oda) kikísértelek a vonathoz. És akkor ott álltunk a vonatnál és indultál haza és... az a pillanat. Még nem voltunk együtt, még semmi sem volt... Te felszálltál, én meg elindultam haza és közben ezt hallgattam és szétáradt bennem... hogy ...
"But I'm in so deep
You know I'm such a fool for you
You got me wrapped around your finger
Do you have to let it linger"
Placebo: Follow the cops back home
Valamikor belekezdtünk levelezésbe is és elküldted a verseidet, én meg elemzéseket írtam róla. Közben ezt (is) hallgattam hozzá, csak így szöveg nélkül, hogy a Te szavaidra tudjak koncentrálni. (Írtál rólam is és volt olyan is, amilyennek minden szavát csak én érthettem)
Metallica: Fade to black
Aztán hogy hogynem mégiscsak összeakadtunk egy estén végre, erre lassúztunk először. Utána még volt pár lassú Metallica is (Turn the Page, Mama said azt hiszem), saját kívánságodra. De azt az első ölelést sosem felejtem, az első fizikai ébredést, az első komolyabb kémiát és jóleső biológiát. (asszem más TTK-s tárgy nem fér már bele a témába :))
Amy Macdonald: This is the Life
Ezt nem kell magyarázni. :) Ez a "mi számunk". A hely, a kávék, reggelek, reggelik. És hogy:
"Where you gonna sleep tonight?" Hát Nálad...
Innentől még 3 szám, amit már nem fogok nagyon kommentálni, mert szerintem nem is kell. :)
Mogwai: Fear Satan (A cím lényegtelen)
Leonard Cohan: I'm your man
Meiko: Fever
(Eredetileg egy másik klippel akartam, de az talán félreérthető. Pedig azzal lenne az igazi, mert együtt néztük azt a filmet... Meg a pisztácia...:) Itt van.)
Ezek után nincs vége az akusztikai mesénknek, de csak a kezdetekhez akartam visszatérni, visszavinni Téged is.
Nekem tök jó volt visszaemlékezni, remélem neked is, bár nem mindegyik zene jelent számodra is valamit, de azért a legtöbb neked is érdekes, emlékezetes azt hiszem.
De azért nagy szeretettel készítettem Neked!
Puszillak!
