avagy minden egyszerre van, szinte egy időben.

1. nővérem esküvője, erre zenekaros készülés, szervezés, mikor, ki, hova, mivel...
2. lánybúcsúra menés
2. beadandó készítése állás miatt (ezzel is mihamarabb kész kéne lenni, nem semmi feladat mondjuk)
3. tábor körüli szervezés, TEUM-ra menni
4. maradék vizsgákra tanulni
5. maradék egy beadandót megírni egy tárgyból (majdnem fizikai képtelenség, akkora bázikus méretű progi kell hozzá, kabinet zárva, gépemre fel sem fér)
6. további CV-ket küldeni ki szerte az univerzumban

Így aztán minden percben épp történik valami. Égnek a telefonok, laptopok és az arcok is égnek. Határidő, ide kell menni, oda kell menni, TEUM és lánybúcsú persze egy időben, mindkettőn ott leszek egyszerre persze, a MÁV bevételeit megdobom kicsit.

Ok, jó ha zajlik az élet. Meg azért van itt öröm nem kevés, szeretek én készülni (esküvő, lánybúcsú, zenekar, tábor), de tanulni már unok, a melós dolgoktól meg még tartok.

Múltkor álltam egy kávézóban és a szelektív hulladékgyűjtésről szóló információkat olvastam.
És boldog voltam.
És hogy miért? Rájöttem, hogy attól, hogy ilyen szavakat olvastam: konzervdoboz, tejeszacskó, almacsutka... Anyám, ezek érthető szavak. :D
Nem kell angolról lefordítani és nem kódok, amin bazira el kell kezdeni agyalni.

Hát ilyen szinten van már kész a szürkeállományom....