Sziasztok, itt Gyurma beszél. Lefotózkodtunk, én vagyok a bal oldali zöld. Hát ismét itthon. Vége, vége. Abszolutórium megvan. Igyekszem összeépíteni magam valahogy. Nem tudom, sikerül-e visszarendezni magam az eredeti formámba. Kell ehhez sok természet, sok vitaminos, igazi kaja és emberek, akiket szeretek. Barátok. Hmm. Barátok... Sarkalatos pont.
Li-nek igaza volt: ezt egyedül kell megcsinálnod, de ha kész lesz, akkor erősebbnek érzed magad. Tényleg egyedül csináltam, de nem mindig, mert M amikor tudott, segített, amiben tudott. De azért mégis egyedül nyomtam végig nagyrészt a dolgokat. S most nem tudom, minek érzem magam. Erősnek? Nem tudom. Még semminek sem. Alaktalan vagyok, mint egy gyurma. Bár inkább olvadó fagyiszerű. Valami plecsni. Nincs időkeret, nincs összefogó erő, nincs gerinc. De nem is szükséges. Most végre nemtenni óhajtok. Lebegek a semmiben. Semmivel sem foglalkozom, csak relaxálok.
Jó ez így nem teljesen igaz, mert a tábor itt van a nyakunkon és arra bizony vannak tennivalók.