Eme pár nap nagyon felkavaró volt. Nem tudom mi a franc van. A sírások és röhögések napja. Kegyetlen, de legalább ez mutatja, hogy élünk és vannak érzéseink.

De. Ami fontos az ma történt. Nem írhatom le. Majd, ha összejött. Vívódik bennem az örömujjongásos pörgés és a realista "azért csak várd ki a végét". Mert hogy már annyit várt és készült az ember. Már annyi hátha-projekt volt. Igen, de most először kapnak valódi értelmet ezek a szavak:

- LEHETSÉGES
- REMÉNY 
- KEDV
- LELKESEDÉS

Ilyen eddig nem volt. Eddig reménytelen, félelmetes és kedvetlen volt.

Istenem Istenem... Na de nem kiabálok el tehát semmit. Akkor egyelőre a reménynek örülök, hogy átélhetem. Jujj, csak legyen alapja. ÁÁÁÁÁÁÁ

És örülök a lelkesedésnek és kedvnek is, mert... :)

Ha a szavak értelmei még 3-4 nap múlva is fennállnak, akkor... :)

Ma felütöttem a barátosnémtől kapott Füves könyvet (Márai). Itt nyílt ki. Telitalálat.

(Pedig annyira nem kedvelem a míves gondolatok közzétételét mindenféle publikus helyekre, mintha ettől lenne az illető okosabb, meg mélyebb érzésű, persze tisztelet a kivételnek, de annyi giccses dolog született a témában, a nagy megmondó sziporkázva villogó diasorok amik emilről emilre vándorolnak, meg a flash-es weboldalak csillivilliző szónoklatai meg néhány béna film végén lévő naaagy mondatok. Még a tényleg jó gondolatoktól is elmegy az ember kedve. Na de ez most kiteszem. Márai jó. A lényegre tapint, egyszerűen, őszintén, kissé szomorkásan.)

"Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, melyre lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert időnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal, s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben. Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. Mert az alkotás soha nem bűvészmutatvány, villámgyors kunszt, sanzsé-passzé, a cilinderből nem tud az alkotó műveket előhúzni. Nemcsak a lángész: türelem - maga a mű is türelem, az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát. Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó."

Vagyis: nem béna álláskereső vagyok: megélem az életem érlelésének csodáját.
Hahh, milyen jól hangzik. :)
 

(Jó, a fogkrém és a körömlakk persze kivétel, mert "vegyi")
Avagy így csinálták nagyanyáink és anyáink, csak nekünk tukmálnak már mindent eltüntető, megjavító csodaszereket, pedig egyszerű, általában otthon megtalálható hozzávalókkal ötletesen, pénztárca- és környezetkímélőbb módon megoldhatjuk a dolgokat.
(A cikket nagynénémtől kaptam)

CITROM:

- "bríz" helyett a héját helyezzük a fűtőtestre, és friss illatú lesz a lakás
- fém mosogatótálca, csap tisztításra: citromhéjjal átsúroljuk és ronggyal áttöröljük
- mikró falára tapadt szennyeződés eltávolítása: keverjünk össze 3 evőkanál citromlevet másfél pohár vízzel. Az ezzel teli edényt tegyük a mikróba és 5-10 percig forraljuk magas fokozaton. Ez után könnyedén letörölhetők a kis odaragadt cuccok.
- világos ruhák tisztítása: citromlé és víz egyenlő arányú keverékével dörzsöljük be a makacs szennyeződést, majd mossuk ki a szokásos módon
 
 ECET:

- rossz szagok ellen: ecettel töltött tálat helyezzünk a kritikus helyiségbe
- eldugult lefolyó: oldjunk fel fél liter ecetben 1-2 tasak szódabikarbónát, majd öntsük a lefolyóba. Rozsda ellen is kiváló
- lakás padlója: 3,5 liter vízben oldjunk fel egy pohár ecetet
- ablaktisztítás

 

 



FOGKRÉM:

- bőrcipők kopásfoltjainak eltüntetése
- sportcipők gumirészének kifehérítése
- vasaló talpára tapadt szennyeződések eltávolítása: a nem géles állagú fogkrémmel
- gyerek zsírkrétával rajzolt a falra: fogkrém és súrolókefe a megoldás
 
 

SZÍNTELEN KÖRÖMLAKK:

- karcolások eltűntetése a padlóról
- üvegasztal szélének biztonságossá tétele
- harisnyán a lyuk terjedésének meggátolása (ez már jól ismert)
 

 

BABAHINTŐPOR:

- zsírfoltok eltávolítása: ha sütés közben zsírfolt kerül a ruhánkra, szórjunk a foltra egy keveset és vattapamaccsal dörzsöljük jól bele az anyagba

HAGYMA:

- rozsdás kés: szúrjuk néhányszor a hagymába és lejön róla a rozsda

JÉGKOCKA:

- rágógumi eltávolítása a szőnyegből: tegyünk rá jégkockát, az megfagy és könnyen levehető








SÓ:

- borfoltok ellen: fél óráig áztassuk a sóval beszórt anyagot, majd meleg mosószeres vízben mossuk ki

Sörök, kávé, energiaital, chips, tea, pizza. Ezekkel felszerelkezve vonultam el az albinkba, hogy a könyvek magányában magamévá tegyem az 52 tételt. Bár ez erős túlzás, a célom inkább az volt, hogy mindenbe bele tudjak nézni. A sörök az este miatt kellettek. A kimerültség egy sörrel keverve estére biztosította a jó alvásomat, másképp az idegbajtól nem nagyon ment volna. Ez különben tényleg bevált, mert nappal pörögtem és hangosan olvastam fel a dolgokat, estére meg jól elálmosított a sör. :)

Tegnap reggelen aztán harci díszbe vágtam magam, M a hátára kapta a túratáskát, ami állítólag 80 literes, és ez a táska színültig volt könyvekkel, jegyzetekkel. (Később mondtuk rá, hogy ez 80 liternyi szakirodalom) Szóval ő volt a  teherhordóm, meg szurkolótábor, meg a táskámban eljött Maci is, mert nélküle nem lehet egyetemi államvizsgázni. És minden sorstársam iszonyat pakkokkal jött, de az enyémet senki sem múlta fölül. Amúgy döbbenet, hogy nem az egyetem biztosítja a könyveket legalább. Nekem meg az egyetemi könyvtárhoz már nincs is hozzáférésem, így vagy 3 ember közbenjárásával szereztem be a könyveket. Kegyetlen, de közben meg a már említett 21. századi lovagkor. :)

Késve érkezés. De nem miattam. Kedves TO-s néni telefonban félreinformált. Hurrá. Mínusz fél óra. Nem húzás, kapok egy névre szóló borítékot és szevasz. A könyvtárban haloványan érzékelem a többi öltönyös papír felé görnyedő emberke jelenlétét. Két tétel. Az egyik ajándék a témavezetőmtől, elmosolyodom. A másik szívás. Elkezdem kipakolni a táskát. Ha nem lennék ennyire ideges, akkor röhögnék magamon, ahogy küzdök azzal az irdatlan táskával. Írni kezdek és aggódni. Na de mi is a lényeg ezekben?? Mi a lényeg? Mi is van? Sőt vanik? 2 órát írok macskakaparással és torokkaparással a felénél úgy érzem feladom, tiszta hülyeség ez az egész, inkább virágkötő leszek, káposztafejek úgyis, a felsőoktatás egy szarul szervezett rendszer... Mennem kell.

Béke poraimra, gondolom. Bizottság jóformán ásítozik, unatkozik. Pedig én még csak a második vagyok. Elő a pendrive-ot, sikeresen megjelenik a vásznon a diasor (gyk.: dipimunka védés). Mivel itthon M előtt legalább 3-4-szer elmondtam a mondandómat, ezért problémamentesen és gördülékenyen megy. Témavezetőm - a drága ember :) - kérdezett egy dolgot, de senki másnak nem volt kérdése, hozzáfűzése. Na mondom, szerintem el sem olvasták. Ok, diplomamunka atomstabilan megvédve, azt hiszem. Jöttek a tételek. Hú hát ezt nem is részletezném. Mint egy nyögvenyelős "éppenkettes" felelet. Kérdések, amelyekre jöttek válaszok és kérdések, amikre nem. Gyorsan lement a fél órácska, ami így együtt mindenre volt. Mehettem.

Összepakoltam a millió könyvet, M kétszer akkora szemekkel jött: "Na? Na? Na hogy ment? Na mi van?" - kérdezgette. Á - mondom - ez bukó. Ennyire szar felelet. Jujj. Ő biztos volt benne, hogy nem így lesz, mert a világ biofizikai egyensúlya felborulna, mert jó sokat tettem a mérleg egyik részébe (sok tanulás), hát vissza is kell jöjjön valami. Azaz, hogy a mérleg másik felébe is kell kerülnie valaminek. Valamiért biztos volt benne, hogy nem bukom meg, de mondom arra kapacitáljuk magunkat, hogy nem lesz meg, akkor még mindig ott a kellemes csalódás lehetősége. Hazamentünk punnyadni, pihenni.

Fél kettőre vissza az intézménybe. Látom, hogy a teremben már az öltönyösök sorakoznak és csak ennyit hallok: "Na jó, akkor még egyszer elismétlem: 5, 5, 3". Oszlott a tömeg. Köpni nyelni nem tudtam, elkéstem? Ezek kinek a jegyei voltak? Ott maradtam megkérdezni, hogy mi az ábra. Nem késtem el, csak egy perc alatt elmondták a jegyeket és igen, az enyém az utolsó volt. Diplomamunka: 5, védés: 5, felelet: 3.

Neeeeeeeeeee! DEEEEE! Sikerült! Mégis sikerült! :D

Még egyszer köszönetet mondtam a témavezetőmnek ő pedig gratulált nekem és megköszönte, hogy milyen jó, hogy a progijaimat fel tudja használni a publikációihoz. Jézusom, hűűű. Mentem ki, M most már háromszor akkora szemekkel jött és Naaa-zott :) én meg vigyorogtam rá, hogy sikerült! Óriási ölelést kaptam, ott a folyosón. Éljen a biofizikai világegyensúly!

Hazafelé nem hiszem el, hogy mi van. Neeee! Ez komoly? De hogyan? Ez lehetetlen. Még estére sem tudtam felfogni.

M-mel elmentünk vacsorázni (elegáns hely) majd Lv-val és Mki-vel négyesben beültünk iszogatni. Meglepően sok ember érdeklődött a vizsga eredményéről, tök jól esett. Meg sokan szorítottak. Köszönöm nekik.

És havazott. Amikor leadtam a dipimunkám, elkezdett havazni. Amint leállamvizsgáztam, elkezdett havazni. Ez olyan kis szép dolog, az ismétlődő motívumok formateremtő ereje.

Amúgy meg már doktorok vagyunk az egyetem kezdete óta. Egyetemi évnyitón ugyanis a szórakozott dékán így indított:
"Doktorrá fogadom magukat..." Máris? Hát ez gyorsan ment. :D

Nem ússzátok meg a zenéket. Ez egy ilyen blog, nekem fontos a zene. Bár lehet, hogy a blog betöltése belassul tőle, mint állat, de hát ez van. A megkönnyebbülés és jókedv hangjai.
Eddie Vedder (Pearl Jam) hangja még mindig eszméletlen.

Ez meg egy igazi kis indie-s vidámkodás:

Folytatom a gyűjteményt.

Erma Franklin: Piece of my heart


Osibisa: Welcome Home


Nouvelle Vague: Dance With Me


Hobo és Ghymes: Félbemaradt vallomás


Ghymes: Bazsarózsa