Eme pár nap nagyon felkavaró volt. Nem tudom mi a franc van. A sírások és röhögések napja. Kegyetlen, de legalább ez mutatja, hogy élünk és vannak érzéseink.

De. Ami fontos az ma történt. Nem írhatom le. Majd, ha összejött. Vívódik bennem az örömujjongásos pörgés és a realista "azért csak várd ki a végét". Mert hogy már annyit várt és készült az ember. Már annyi hátha-projekt volt. Igen, de most először kapnak valódi értelmet ezek a szavak:

- LEHETSÉGES
- REMÉNY 
- KEDV
- LELKESEDÉS

Ilyen eddig nem volt. Eddig reménytelen, félelmetes és kedvetlen volt.

Istenem Istenem... Na de nem kiabálok el tehát semmit. Akkor egyelőre a reménynek örülök, hogy átélhetem. Jujj, csak legyen alapja. ÁÁÁÁÁÁÁ

És örülök a lelkesedésnek és kedvnek is, mert... :)

Ha a szavak értelmei még 3-4 nap múlva is fennállnak, akkor... :)