Nem igazán mondanám, hogy emberi kapcsolataim rendben találtattak. Sajnos. Ott vagytok ti valahol kint a világban, elfoglalva a saját bajaitokkal és várattok magatokra. Vannak köztetek igaz barátok, vannak köztetek akik csak ezután lesznek azok, vannak akik csak egyfajta kedves vendégek az életemben, vannak régi kapcsolatok, vannak eltávolodott haverok s még olyanok is, akik a barát kategóriából átkerültek valami meghatározhatatlanba, mert bizonyos események elvágták a barátság fonalát. Annyian vagytok. De jelenleg mind iszonyú messze. Megannyi emlék az életemben. Mindőtöknek köszönöm az élményeket és bocsássatok meg, amiért hanyagollak titeket. Igen, illene emlékeznem rátok, érdeklődnöm felőletek, emlékezni a szülinapjaitokra, névnapjaitokra. És ilyen apróság nem megy. Senkinek soha nem tudom a szüli/névnapját, a telefonomon mindig 300 Ft alatt van az egyenleg, azt meg pofátlanságnak tartom, hogy mindenkit csak megcsörgessek, hogy hívjatok vissza.

Annyira gyarlónak érzem magam ilyen szempontból most, hogy belefájdulok. Iszonyú. Eltűntem és jelenleg egyetlen ember vett át minden szerepkört, mert más kapacitás nincs. Utolsó hónapokat élem a diplomázás előtt, a munkakeresés előtt, szellemileg ki vagyok nyúvadva, az idegeim elhasználtak.

Ezért elbújtam, mint a csiga a házába, aki vitt magával egy laptopot is. De elő fogok jönni röpke 1, másfél hónap után. Nem felejtettem el senkit sem!
Legalábbis őszintén remélem, hogy szociális képességeim még megvannak valahol a béka s*ge alatt.

Egyetlen félelmem van ezzel kapcsolatban: hátha ti elfelejtettetek. Bár azt hiszem, hogy nekem kell lépni a sültgalamb-effektus helyett. Csak azon lehet alakítani, amit én tehetek felétek.

Mert mi/ki az a barát?
Akivel valamilyen közösségi portálon tartod a kapcsolatot, de közben meg soha nem érdekelte igazán mi van veled, csak levéllánc küldésre vagy neki plusz egy cím?
Kötve hiszem.
Netán az lenne, akivel rendszeresen összeülsz lazítani, sörözgetni, de közeben soha nem tenne fel egy olyan egyszerű, de őszinte kérdést: "Nahát, olyan révedező vagy, mi van veled? Hogy vagy?", hanem csak mondja a saját maga dolgait mindenkit túlkiabálva?
Na hát ez sem az.
Aki kéznél van ahányszor csak lelki sirámod van?
És ha épp nincs kéznél mert kilométerekkel odébb neki is lelki sirámja van éppen?
Vagy az, akivel hiába nem találkoztatok egy éve, ugyanúgy felveszitek a közös hangot, megtaláljátok régi önmagatok sziporkázását a másikban?

És akkor most megfogalmazom a két szerintem legnagyobb igazságot.

Az első az, hogy szerintem, ki a barát:
Az az ember, aki ért téged, átlát rajtad, őszintén érdeklődik a dolgaid iránt mert értékes embernek tart, aki előtt nem kell megjátszanod semmit, csak őszintén feltárni magad.
Most olvastam valahol egy megfogalmazást valaki adatlapján, de azt hiszem ez elég találó (bár sajnos nem tudom, hogy kitől van az idézet)
"Az a barát, aki emlékezik a lelked dallamára és vissza tudja neked azt dúdolni, amikor éppen elfelejtkezel róla." (Valami ilyesmi) Azt hiszem ennél jobban nem lehet összefoglalni a lényeget.

És aztán azt, hogy mi a szerelem:
A szerelem nem más mint két egész ember kapcsolódása szagok és eszmék segítségével.
Ennyi a lényeg.
- Szagok alatt azt értem, hogy a másik embert minden alantas emberi szituációban el tudod viselni: ahogy fogat mos, ahogy eszik, ahogy alszik, amikor izzad... Mindig. Sőt imádod az izzadságszagát, a nyálának az ízét, a haja illatát...stb. Ez a test vonala.
- És az eszmék amik még összekötnek. Ha tudtok ott fent szárnyalni együtt. Ez pedig a test vonala fölött van, pontosabban magasan a fej fölött, legalábbis a képzeletemben. Ez utóbbi a barátságnál is lényeges szerintem. Az eszmék, amik mellé odaáll, amiket képvisel. Tetszenek az eszméi, elképzelései. Tudj az eszméi mellé állni és Ő is az tieid mellé, nem baj, ha nem minden közös. Az viszont baj, ha semmi sem közös.
- E kettő elegyéből adódik össze a szexualitás is. Mert ha testileg szereted, és az eszméivel pedig szárnyalsz, akkor a szex már mindenhol ott van. Ha valamelyik nem stimmel, akkor már nincs ott a szex.
- Önmagadban is boldog tudj lenni. Két egész ember vegyen részt benne. Mert akik a másik nélkül csak félemberek, azok együtt is csak töredékek halmazát alkotják.
- Kapcsolódás: nincs kapcsolat. Nem befejezett, ne nyugodj bele a dologba, hogy a másik már megvan és innentől kezdve mindegy is, hogy viselkedem vele. Csak kapcsolódás van, ami sosem végeleges, mert akármikor eljöhet a vég. Ismerkedj, kapcsolódj csak mindig, legyen csak a folyamat, ami még nincs befejezve. Mindig alakultok mindketten, az igazán jó dolgokra sosem mondja senki, hogy kész van, csak ennyit:

Most jobb lett... most kicsit még jobb lett. (Ahogy szépül egy park is.)

Szóval ennyi. Ami ezen felül van az sallang.

U.i.: A fenti gondolatokból nem minden saját megfogalmazás, de az eddig mindenhonnan összeolvasott dolgok és saját tapasztalataim keverékeként ezt tartom lényegesnek.