Darabokban vagyok. Kilúgozva. Nincs emberszagom, gyógyszerszagom van. Fujj... És ki tudja jót teszek-e magammal igazából. Hogy lehet folyamatosan ilyen rettegésben élni? Sehogy. Látszik is: a non-stop félelem kinyírja az embert. A dolgok visszaütnek.

Besokalltam. Elegem van. Fizikailag is. Addig nem is leszek stabil, míg ez valahogy le nem zárul.

Otthoni barátaim "békén hagynak". Nem hívnak sehova, mert úgysem mennék. Különben is le kell zárnom egy olyan szakaszt, amit ők már lezártak. Nekik már munkahelyi problémák vannak. Nekem még iskolai. Úgy érzem magam, mint egy zombi kívülálló, aki mered maga elé és a már a gépi dolgok lebegnek a szemei előtt akkor is, amikor nem a gép előtt ül.

Mindegy.

Túlleszek ezen egyszer.

Boldog és egészséges akarok lenni. Nem egy ilyen roncsderbi...

Ami kell:
- nyugalom (ez talán a legfontosabb, még egy hét para + vizsgaidőszak, kicsit kisebb para. De utána pihi, lazulás, esküvős koncertezés, erdőben krumpli pucolás a madárcsicsergésben, nyaralóban főzőcske barátokkal, Balaton-party :))
- mozgás (vissza kell térnem valami sporthoz, mert e nélkül nem tudom jól érezni magam)
- normális ételek és italok (avagy nem szabad annyit kávézni, meg ennyiszer rágyújtani, mert tökre romboló - legalább -3 kappa (cigi utáni szarabb közérzet mértékegysége általában nem dohányzóknál by V&M), nem szabad kólázni, meg hamburgerezni. Különben eddig sem kajáltam össze mindent ész nélkül. Cukrot eleve kerülöm és nem is esik jól egyáltalán. Ellenben a keserű csoki nagyon jól esett mindig is.)
- meleg láb (Nem szabad hagyni, hogy kihűljön a lábam. Mindig hideg. Főleg ilyen se nyár, se tél időkben. A lábam szívja fel a hideget a sok ücsörgés közepette)

Még sok mindent sorolnék, de többi már nem annyira publikus, azokat csak magamnak jegyzem föl.