Tegnap néztünk meg egy filmet.
Egyszerre éreztem nagyon szarnak és nagyon jónak Aztán M rávilágított pár dologra így jobban értem a filmet és kevéssé szar, mint inkább jó.

A zene itt is marha sokat dob. (A szinkron meg marha sokat ront) Amúgy a végén mindenki meghal, szóval, ha depi vagy, ne nézegesd, mert nem ez az a film, ami majd nagy lelki válságok után jobb kedvre bír téged. De tagadhatatlanul van valami nagyon jó feeling benne, ami mondjuk engem nagyon megragad: szomorkodás, ártatlanság, némi vagányság és különcség, valami csajos, valami megfoghatatlanul érdekes. Hogy hogyan válik a világ legapróbb dolga is érdekesség a bezártság érdektelensége előtt és közben. Utána már nem...

Néhány zene, belőle, mert jó, mert magaménak éreztem: