Mielőtt folytatom az erdei krónikákat (mert hát még mindig van írnivalóm róla), had adjak be nektek intravénásan egy kis zenei agytágítást.

Ugyanis rég volt zene, ami ennyire megfogott volna, ami ennyire másabb az átlagnál, kicsit Balkán, kicsit romantikus, kicsit züllött, kicsit folk, kicsit bohém, kicsit sírva-vigadós... és mindenképpen életigenlő. Számomra.

Arizóniai álmodók... amilyen hangulatot kelt bennem az a film, olyat ez a zene is.
Imádom azt a filmet, ha még nem láttátok, pótoljátok be.

Hallga, hallga!