Ma ünnepélyes keretek közt megszületett "gyermekem", melyet Diplomamunka néven kereszteltem. Rendkívül helyes (szép kötés, színes ábrák) és jó súlyban lévő (63 oldal) teremtmény lett.
Csak pár percig tarthattam a kezemben, de annál büszkébben és annál karikásabb szemekkel adtam át az illetékesnek.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS (ezeket így a dolgozatba nem tettem bele, ha nem baj)
- Köszönöm M-nek, aki elviselt, beszállt az agyalós részekbe, meg egyáltalán, hogy ez alatt az időszak alatt egy fedél alatt bírt élni velem, támogatott, segített, meghallgatott, igényeimet "ellátta" (durván hangzik, de hát "hozol vizet?" "persze" :)), tűrte az egyre szaporodó rendetlenséget és zokszó nélkül kerülgette annak tereptárgyait és engem, aki egy laptop társaságában szirénáztam az egyik sarokban.
- Köszönöm Ibi-nek, hogy zaklathattam utolsó-pillanatos sirám telefonokkal és csetelésekkel, de két gyerekrendező szövegelés között időt szánt rám, hogy elmondja, mindenki káposztafej úgyis :)
- Köszönöm Li-nek, akinek szintén lehet "sírni" a telefonba, meg el lehet vele menni fergeteges előlazító bulikra és mindenkit letáncolni a parkettől, meg mert különben is ő a legjobb barátnőm és kész :)
- Köszönöm Mkának, akinél lehetett írni "Magnifikát"-verziók hallgatása közepette a dolgozatot és mágneses hatszögek kölcsönadásával segítette munkám
- Köszönöm a szülőknek, akik hagytak nyugodtan lenni és munkálkodni a szobám magányában, amikor otthon voltam és mindenféle "eszi-eszi"-kel hozzájárultak fizikai erőnlétem megtartásához, na meg persze szorítottak és biztattak egész végig.
- Köszönet MCS-nek, akinek dolgozata az enyémnek a testévre (gyk.: a téma egyik egyedülállóan kompatibilis személye) és ezért segített az utolsó pillanatokban, átnézte a programomat
- Köszönöm Lv-nak és Mki-nek, akik társaságában utolsó napok estéjén alvássegítő sört lehetett legurítani és szurkolási energiát biztosítottak a melóhoz
- Köszönöm a fénymásolós néninek, aki az utolsó pillanatokban küzdött azért, hogy a képletek és ábrák szépen jelenjenek meg
- végül, de nem utolsó sorban köszönöm a témavezetőmnek, aki egy drága ember és hatalmas türelemmel, nyugodt, bíztató magatartásával és segítő ötleteivel erőt és lendületet adott a végkifejletig (nem stresszelt fölöslegesen).
És most következzék két ilyen totál lazulós zene két klasszikustól, mert most pihi van.
Juhúúúúú!!!
