Nemrég hajthatták álomra a fejüket a tábortűz után a gyerekek a Zemplénben. :) Ebbe belegondolva könnybe lábad a szemem...afféle jó értelemben, de nem tudom, miért. Hát megint elkezdődött.  Huhh, remélem minden jól megy... ÁÁÁ.. visszaszámolok. Még 3 nap és végre utánuk szökhetek.

Persze megint ezt hallgatom. :) Jó éjszakát nekik!

Két dolog miatt írok. Azaz három.

1. kb még 2 és fél hétig vagyok magamra hagyva és ajjvé.... M táboroztat több helyszínen, változó gyermekanyaggal. Majd a kerek erdőnkben találkozunk legközelebb, addig se. Ezért is írogatok ide mindenfélét.

2. Instant mininyár fogalmát vezettem be és ennek élését fejlesztettem ki. Vagyis. Munkába menet reggel és este hazajövet fejben megélem a nyaralást. Elég nehéz, de azért összejön. Reggel "pokróccal a hónom alatt strandra megyek", figyelem a fákat, madarakat. Hazafelé "az apartmanba tartok". Nem, nem hülyültem meg teljesen, csak meg kell élni azt az érzést, hogy azért mégiscsak nyár van, na.

3. Olvastam fészbukkon - vannak nagy bölcsességeket raklapszámra kitevő ismerőseim -, hogy a nő akkor él boldog párkapcsolatban, ha nevet mindig meg mindenkivel kedves bír lenni és sugárzik folyton, stb..
hmmm... (hát persze, a nő mindig nevessen...)
Nekem erre meg kapásból egy dolog jutott eszembe és most lehet, hogy egy olyan mondatot mondok ki, ami így egymagában nem tekinthető igaznak: egy nő akkor boldog a párkapcsolatban, ha "van tüszőrepedése". (persze aki tablettázik az nyilván más lapra tartozik).
Szóval ez így elég sarkított dolog, mondhatnánk, hogy ez testi automatizmus és akkor is van, ha nincs senkid. De akkor is a sok ilyen példa közül (mert nem csak ez az egy női testi történés van ugye) épp ez ugrott be. Mert vannak a testnek ilyen jelzései, amelyeknek őszinte jelentése van. És lehet, hogy ez átlagosnak tűnik, amit már fel sem fogsz, de szerintem ezeknek a dolgoknak örülni kell alkalomról alkalomra. Ha figyelsz ezekre a jelzésekre napnál is világosabban meg fogod érteni a saját érzéseidet, a pároddal való kapcsolatod minőségét is beleértve.

Itt ezen a ponton be is fejeztem a virtuális szócséplést, mert vagy átlagos dolgokat kezdenék írogatni erről vagy túl személyeseket, amit már a blog nem bír el.

Inkább következzék egy klip kb gimis évekből. A napokban eszembe jutott és megnéztem és még mindig tetszik. Pedig ez már egy másik mese amiben vagyok. Mese habbal, néha hab nélkül, néha sörhabbal. :) De mégis igaz történet.
Mert így működik: a fejünkben dől el az élet.

Milyen rövid a hétvége. Pénteken több órás utazás után estére egy kis falu szélén kötöttünk ki és hármasban (M, Z és én) bolyongtunk a tök sötétben, és végül megtaláltuk azt a kis házat, ahol már néhányan az erkélyen ücsörögtek. Tök sötétben. De jó volt látni őket! Az együtt megélt dolgok összehoznak. Úgy köszöntjük egymást, mint régi barátok. A ház ősöreg, ezer éves holmik raktára, a terasz kicsi, de a távoli sötét hegyekre néz. Fenyők, sunyi kis kert olyan összevissza bozótossal... Minden zug rejt valami régit, valami korhadót, valami történetet. HHahh...  még egy hétig maradtam volna. Sörök ciccentek a sötétben és vidám esti diskurálás. A ki-hol-alszik végül abban végződött, hogy egy kis penésszagú alagsori szobában kötöttünk ki negyedmagunkkal és dohos pokróccal takaróztunk. :) Néhányan sátorban, többiek a ház többi részén.

A kelés kissé bajos. Kávét izzítok a lenti gáztűzhelyen pocsolyában állva. :) Nos igen, mert a vízvezeték sem a régi már, vagyis pont hogy az, szóval a padlót úgy áztatta el, hogy a linó alá szivárgott a víz és innen tört fel. Ha nagyon unta magát az ember, lehetett felmosni. Reggeli már a szabadban. Krumplipucolás közben tábori megbeszélés a fák alatt M vezetőséggel. Majd főzés a lucsokban. O-val odaégetjük, átöntötjük két részletben megoldotjuk.Vele fogok konyházni. :)

Délre többen megérkeznek. KL is befut és a hangulata egyből átragad mindenkire. Ő az az arc, aki egyből olyan otthonosan kedélyes tud lenni, hogy az ember azt érzi tőle, a legjobb helyen van ott ahol van. Délután további megbeszélések a fenyvesek alatt. Vacsikészítés.

Estére előkerülnek megint a sörök és már a pálinkák is. És egy olyan kis félrecsapott vidám estét kerekítünk magunknak, hogy ihajj. De ez nem az az ivászat, ami kínból történik, mert nincs jobb dolog. És nem is iszunk sokat. KL olyan jóízűeket nevet, és mi is vele nevetünk és

"És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe"
/Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú/

Tüzet rakunk, és az égett gyanta illata napokra beleitta magát a hajunkba. Amikor már elfogy a nevetés, akkor hirtelen ötlettől vezérelve elmegyünk a sötét iccakába sétálni, megnézni Zsámbék fényeit Löpö-vel és KL-lel. És kicsit beszélgettünk ott a csillagok alatt. Fantasztikus mennyire jó az, amikor az ember ilyen meghatottan visszafogott hangon beszélget másokkal a sötétben. Majd visszabukdácsolunk és még énekelünk kicsit a tűz mellett.

Most nem jut jobb szó eszembe, de mámoros este volt. De nem az alkohol mámora csak úgy a létezésé. Mert velük lehet ilyet.

Ennyire egyszerű ez. Mit nekem te zordon tenger szirtekkel vadregényes tája.. :) De komolyan. Sosem értettem, hogy miért kívül keressük a boldogságot, külső csillivilli helyszíneken. Embere válogatja, de nekem már ennyi elég: egy düledező ház, fenyők, csillagok, szivárgó vezeték, tábortűz, emberek, igazi beszélgetések igazi helyeken. Ennyi.

Másnap nem volt "másnap". Fáradt, de remekül feltöltődött voltam csak. A bőröm alatt pezsgett az élet.

Hát, megint sikerült népi-romantikus módban leírnom, de másképp ezt nem igazán lehetett. Mert tényleg ilyen élmény volt.

(Csak illusztráció)

Hát valami jelentésfélét kellene tennem magamról, de most is leginkább csak zenéket tolnék magam helyett, mert már megint találtam jó kis elvontakat. :)

Több, mint egy hónapja gyűröm a "gyárat", apróbb munkáim vannak egyelőre, a nagy projekt még várat magára. Két kritikus ember van: a főnök meg még egy. A "még egy" feladatokat ad (rendszerek tesztelése), soha nem értettem hozzá, most igyekszem érteni és teljesíteni. Amit adnak megcsinálom. A munkatársak egyre jobb fejek (eddig is azok voltak, csak kezdem megismerni, kedvelni őket), segítenek, ahol tudnak, ebédelni hívnak, egyszer kaptam saját készítésű desszertet az egyiktől, fűszernövény palántákat vásárlok a másiktól, főzőstúdióba hívnak (PR-os lakásán megrendezendő), este kricsmibe, cigiszünetek két meló közt. Tök jó, hogy ennyire jó közegben tudok dogozni.

Na és persze meló, meló. A munkámhoz szükséges rendszerek összekalapálása napokig is eltart, de már sok mindenben regisztrálva vagyok, egyre több fronton nyomulok.  Azt kell mondjam, eddig szeretem. Persze majd ha eldurvul és egyszerre 5 projekt lesz, meg száz másik apró, akkor biztos másként látom majd,
DE: itt jegyeznék meg egy nagyon fontos dolgot: EME bejegyzésben írtam le egyik nagy álmom, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. És lám lám. Mivel foglalkozom? CSS. Gyerekek, ez annyira jó. Jó, persze nem csak ezzel dolgozom, mert bőven van más is mellette, de mégis csak szeretem amit csinálok.
El tudom még mondani, hogy szeretem a munkámat. És ez nem semmi. És most miért ne örüljek ennek, tart, ameddig tart?

Most már csak két dolog kell:
1) Lehetőleg még fél év múlva, 1 év múlva, 2 év múlva is így gondoljam, vagy minimum ne gyűlöljem meg
2) Sikerüljön megőriznem az állásom 2 évig.

Ammen.

Ez a video azért került ide, mert tetszik a hangulata, mert a táncban ugyanaz a megfeszített munka van, ami tiszteletet érdemel. S kicsit jelképezi a saját igyekezetet, megfelelni vágyást és a pörgést. :) És hát a pörgetést.

És akkor volt egy kis Quimby koncert és hát néha nem lehetett nem énekelni, meg majdnem bőgni kicsit, mert ezt nem lehet kibírni...

"Nem sürgetem nem várom
Nem bántom és nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam
Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom
Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom
Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom
Megadom megadom
Neki megadom magam"
 

Ezen felül a hétvégét ÉNY Mo lankái közt töltöttem, kettecskén, házat őriztünk két kutya társaságában, csak mi nem az ólban aludtunk. Amúgy a kutyák sem. :) Ez a két kutya, két külön személyiség komolyan mondom. Egy nagy lakli, bölcs, haláli nyugodt komondor, meg egy kicsi, forgolódó hebrencs puli. De hősiesen kibírták, hogy a kertben meggrillezett húsokra ne raboljanak rá. Mi ráraboltunk. Lovasszínházban is jártunk, ami félig cirkusz a lovakkal, félig egy gyérebb rockopera, de egy élménynek jó volt és legalább élőben hallottuk Feke Pál-t és megállapítottuk, hogy tényleg óriási hangja van. Meg voltunk kirándulni egy közeli kis városba és jövőt terveztünk közben.

Meg megnézegettem M gyerekkori képeit és így belegondoltam, milyen totál furcsa látni, hogy ott a torta és ez áll rajta "M 2 éves". Nem semmi... Megszületett egy ember, felnőtt, megélt ennyi évet és itt van mellettem, és mintha mindig itt lett volna, pedig nem. És ott volt ő kicsiben és akkor is ő volt.
A kedvenc képem az, amin 45 fokos dőlészöggel épp zuhan bele a dunyhába játék gyanánt és ott az a kis pajkos feje, hogy "hú mi lesz most, de óriási lesz".

Kis kitérő a lélek irányába, meg a múltba, hogy bele ne fulladjunk a napi 8 órába.

Ez a szám már nem tudom hányadik hete jár folyamatosan a fejünkben, megállás nélkül dudorásszuk. Mindig rajtakapjuk a másikat, hogy már megint ezt énekli. Pedig pl én sosem voltam nagy Cseh Tamás rajongó, de ennek a számnak tényleg van egy olyan hangulata...olyan igazi... és annyira natúr képei... Jó és kész. :) Nekem az a kedvenc részem: "míg én ólom füstben..." Nem tudom, miért. 
Asszem mégis:  a tökéletes férfikép: megy motorolajosan (jó, tudom, ez ilyen városi szmog akar lenni, de akkor is én leasszociáltam magamnak a motorolajat valamiért :) ), izzadtan, megtörve (mármint ahhoz képest, hogy férfi, elérzékenyült) és mégis határtalanul büszkén, mert épp az imént... :)

Piszok jó...
(S mivel M elutazott így neki szánnám e bejegyzés le nem jegyzett lényegét :) )

Egy másik szám :) Ehhez végkép nincs mit szóban hozzátenni.