Már régóta akartam erről írni. Két nem egyszerű film következik. Kemény téma egy-egy család helyzetéről, akik olyan dolgokat kénytelenek elviselni, ami nem mindenkinek jut az életben. És épp ez a nagyszerű benne. Mert ők viselik. Mert a filmek nem lelombozóak, önsajnáltatóak, könnyáztatták. Hanem rettentően felemelőek. Mert a szereplői mérhetetlenül fantasztikus módon emberek bírnak maradni az embertelenségben. Mindkét film úgy teszi oda a fejedbe az IGEN-t hogy észre sem veszed, mert nem hivalkodik és feltűnősködik. Csak felkelsz a székből filmnézés után és mégis ez motoszkál a fejedben: igen. Nem feltétlenül a szó maga, sokkal inkább a rábólintás valamire, ami igaz és szép. És talán nem is a főszereplőkön döbben le leginkább az ember, hanem a családon, akik benne vannak, gyűri őket az élet rendesen és mégis... (mondjuk a Moonlight Mile főszereplőjét bírom nagyon)

A többit nézd meg: